2017. február 24. 11:33 - HDR Team

Kutyatartási kultúra, az vajon mi?

2. rész

2016-07-17_2032370pe0.jpg 

Az első részben valahol ott tartottunk, hogy meghoztuk a felelősségteljes döntést. Kutyát szeretnénk. És igen, mivel a döntés jól átgondolt volt a részedről, figyelembe vettél mindent, amit csak lehetett (Kérlek, ne vedd kőbe vésett ténynek, hogy csak az előző bejegyzésemben felsoroltakra kell gondolni, és ha azok rendben vannak, pipa a lista, és jöhet a kutya. Ahány ember, annyi élethelyzet, annyi megválaszolásra váró kérdés a nagy döntés előtt.), így a kutyatartási kultúra nevű kicsit sem könnyű pályán szépen vetted az első akadályt.

Most nem térek ki a „Kutyát, de honnan?” pár szóban nem lezárható kérdéskörre. Az a téma is annyira összetett, hogy szeretnék neki majd egy külön írást szentelni. Így engedjétek meg nekem ezt a jótékony időugrást. Ennek következtében ott folytatnám, hogy hajnali három órakor a következőre ébredsz: az új, kis jövevény éppen a nagymamától örökölt, kézzel szőtt, eredeti perzsaszőnyegre eresztett pisi folt mellett hempereg, és minden erejével azon van, hogy bebizonyítsa, a fogai képesek megnyerni a kedvenc futócipőddel folytatott ketrecharcot. Hidd el, sok minden fog az eszedbe jutni, amikor igyekszel a kutyus felé, és belelépsz a kakijába, de fogadok, hogy a kutyatartási kultúra nem lesz köztük…

Miután feltakarítottál és elmagyaráztad neki, hogy miért nem vicces a pisi mellett futócipőt rágni, és végre nyugiban van, te pedig fekszel az ágyadban, és próbálsz elaludni, ekkor fog eszedbe jutni a nagy kérdés. Hogyan tudom elkerülni, hogy minden éjjel erre ébredjek? Hogyan tudod jobban kezelni az ilyen helyzeteket, meg úgy egyáltalán, hogyan tudtok normálisan együtt élni, hogy mindenki boldog legyen, senkinek ne okozzon frusztrációt egy-egy helyzet, bármi is legyen az. És láss csodát, ekkor gyakorlatilag már a kutyatartási kultúrád fejlesztésén gondolkodsz, legalábbis annak egy részén, még akkor is, ha ez így nem tudatosul, hiszen te csak egy éjszakát szeretnél végigaludni anélkül, hogy a felmosó vödörrel is találkoznod kelljen.

Elértünk egy fontos pontra, ami a sokat emlegetett… Nem lehetne rövidíteni? De lehet? Köszi! Szóval a KK-nak gyakorlatilag az alapköve. Belátni azt, hogy van mit tanulni és akarni tanulni, fejlődni, bővíteni az ismereteket. Te pont ezt tetted most, félálomban két káromkodás között, annak tudatában, hogy pár óra múlva fel kell kelned. Már most az optimista esetet veszem, hogy van önkritikád, és nem a szegény kutyát hibáztatod. Sajnos volt már ilyen vitám: a bunkó kutya odapisált, és szétrágta a cipőmet. És kivitted előtte egy sétára? Játszottál vele kicsit esetleg? Azt nem. Ja, akkor nyilván a kutya a hülye… Puff, haladjunk!


img_2874c-1024x684.jpg

Én vagyok a kert királynője. Mit a kerté? Az egész világé!

Mit lesz másnap? Végiggondolod, hogy vajon mit tehetsz azért, hogy végigaludhasd az éjszakát, és ne kelljen sem pisit takarítani, sem új futócipőt venni. A „kikapcsoljuk a kutyát éjszakára, és kivesszük belőle az elemet” opciót nem választhatod, és a kutyát sem túl célravezető hibáztatni. Nagy valószínűséggel, legalábbis remélem, azt fogod választani, amit minden felelős kutyatartó, aki rájött, hogy van tanulni valója. Nem éppen arra gondoltam, hogy ki se mozdulj a szobából és a „gugli a barátom” elv alapján jó kiképezd magad kutyázásból 1 óra alatt a neten. Inkább arra, hogy keresel egy kutyaiskolát. Ismét egy olyan témához érkeztünk, amit érdemes bővebben körbejárni, azt tervezem, hogy erről is írok egy önálló bejegyzést. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy nem találsz jó szakértő, hasznos cikkeket a neten. Rengeteg van a témában, azért hozzá teszem, hogy szerintem érdemes őket megfelelő forráskritikával kezelni.

Elértünk egy komoly határhoz a KK kitárgyalásában, és oda, hogy talán választ kapjunk arra: mi a fene is ez a KK-dolog egyáltalán. A határ pedig a kutyaiskola kapujának az átlépése! Tényleg kutyaiskola? Szívesebben hívom emberiskolának, ahova kutyák is járnak, de erről bővebben a már ígért írásban hamarosan.

Tehát ott tartunk, hogy rájöttünk: tanulni kell. A kicsit hosszúra nyúlt bevezető után igyekszem összeszedni azon tételeket, amelyek szerintem a legnagyobb darabjait adják a kulturált, felelősségteljes kutyatartó képének. Mint emlékszel, az első részben a kutya-gazda-környezet hármas harmonikus együttéléséről írtam. E hármas felosztást követném most is. Bár ezek elválaszthatatlanok, hiszen oda-vissza hatnak egymásra, mégis, nézzük meg őket külön!

Négy láb, szőrös test, avagy a kutya

Sokan abban a hitben élnek, ha minden megadnak a kutyának, elkényeztetik, akkor ő boldog és több már nem is kell. De mitől boldog a kutya? Nyilván ez egy erősen szubjektív kérdés. Szerintem biztosan mástól, mint az egyik régi szomszédom szerint. Jolika néninek a világ összes szakmai érvével sem tudtam megmagyarázni, hogy Fifike attól nem boldog, hogy csokival meg süteménnyel van etetve. Jolika néni Fifike párosra még visszatérek nemsokára. Most nézzük, mi kell ahhoz, hogy boldog legyen melletted a kutyád. Ja persze, szerintem…

Négy láb, tehát mozog, sőt agya is van…

Igen, nem úszod meg, de reméljük nem is akarod: kell neki a mozgás. Jó-jó elismerem -5 fokban, metsző szélben nem olyan vidám dolog kutyát sétáltatni, pedig akkor is muszáj. Persze fajtánként, egyedenként, sőt a korral is változik, mennyi az igény, kinek mi a sok vagy elég.

img_4269-1-1-1006x1024.jpg

Ez ugyan nem az én helyem, de nem látják gyorsan bele ülök

De ha már agyról írtam. Kutyádnak nem csak fizikai aktivitásra van szüksége. Szintén fajta- és egyedfüggő a mérték, de kell az agymunka és a változatosság. Tehát nagy valószínűséggel nincs igaza az egyik ismerősömnek, aki szerint „Elrohangál a kertben úgy is akkora, hogy elfáradok, mire levágom a füvet, minek még sétáltatni is?” Azért te szerencsétlen, mert te is minden nap friss híreket olvasol. Ahogy te átböngészed a hírportálokat reggelente, más-más utakon jársz, és nem egy lakatlan szigeten éled az életed, a kutya, amikor szagol, lepisil, éppen a belföld rovatot böngészi.

Arról meg ne is beszéljünk, amikor a kutyád sóvárogva nézi a HDR nevezési honlapját…

Ha agya van, kellene tanulni is. Nem? De!

Az előzőekben írtak, séta, napi hírek böngészése a minimum. Szándékosan vettem külön a tanulás részt. Írtam már a kutyaiskolának álcázott emberiskoláról, és mint ígértem fogok külön, hosszabban. Itt is muszáj megemlítenem, hiszen az iskola, akár az embereknél is, a társas érintkezés fontos színhelye, de elsősorban az a hely, ahol kutyád agyát le tudod fárasztani, az agymunka-igényét kielégíteni. Valamint az a hely, ahol te is megtanulod majd azokat a gyakorlatokat, amelyekkel önállóan fognak menni a komolyabb gyakorlatok és a játék is. Mert bizony játszani is meg kell tanulni a kutyával. Higgyétek el, én már csak tudom…

Tehát nem kis szerepe van a tanulásnak abban, hogy boldog legyen a kutyád és így te is.

Ebcsont beforr, kutyabaja sincs. Valóban?

Be bizony, de azért kell hozzá segítség, őt pedig állatorvosnak hívják. Ez is a te feladatod, a kutyád egészségéről gondoskodni. És nem csak a minimális kötelező oltásokról, féreghajtásról, kullancs, bolha megelőzésről beszélek. Figyelned kell a jeleket, amelyek arra utalhatnak, hogy valami nincs rendben. Ez lehet akár egy hasmenés, egy kullancs, bármi. Ha pedig nincs baj, akkor sem árt, ha néha látja orvos a kutyát.

Az egészség témához szorosan hozzátartozik a táplálás. Nagyon nem mindegy, mit eszik a kutyád. Náluk, akárcsak az embernél, amit beviszünk, meghatározza az életminőséget, az egészséget. Lesz majd külön cikkünk a megfelelő táplálkozásról, terveim szerint igazi szakértő segít majd eligazodni a kérdésben, vagyis nem én leszek az. Éppen ezért nem is megyek most bele.

Viszont térjünk vissza Jolika nénire! Meg volt arról győződve, hogy hülyeséget beszélek, amikor javasoltam, orvoshoz kellene vinni Fifikét, mintha lenne rajta pár kiló pluszban. Az ő kutyája boldog és egészséges! Próbáltam finom lenni, nem az igazat mondtam, hogy szegény kutya úgy néz ki, mint akinek pumpát dugtak seggébe, és addig fújták, amíg bírta a bőre, pont a kipukkadás előtt hagyták abba. A vélhető cukorbetegségtől kidülledő szemeket már meg sem említettem. Bár lehet, hogy az is a pumpálás miatt dülledt ki. Jolika néni szemében én voltam az Antikrisztus, Fifikét azóta elvihette a cukorbetegség, meg a vesebaj. Pedig élhetett volna szegény pár évvel többet annál, amit a sors a csokik és a sütik képében rendelt neki.

Nyilván az öreg hölgynek nem lehet annyira felróni a KK ezen hiányosságát, talán a szűklátókörűséget már inkább, de hát ez személyiség kérdése. Amikor legelső Fifikéje hozzá került, még valamikor tatárjárás tájékán, hírből sem ismerték a fogalmat, hogy a kutyák egészséges táplálkozása. Az már más kérdés, hogy az unokája is azt mondta, olyan édes a kutya, amikor eszi a krémest…

Az ovizsaru-törvény, ami az élet törvénye

Tudod, miről beszélek ugye? A kutyáknál, mint ösztönlényeknél ez halmozottan igaz. Ösztönlények, de intelligensek, amikor hív a természet, szinte bármire képesek. Ugye, te sem hiszed el, hogy a szomszédod tacskótestű, de amúgy németjuhász jegyeket viselő, fekete-fehér foltos, kicsit űrlény kinézetű, ugyanakkor roppant aranyos kutyája tudatos, megfontolt és felelősségteljes tenyésztés eredménye?

Lehet a torkomnak esni, de ha nem szeretnénk tenyésztők lenni, a szó nemes értelmében, legjobb megoldás az ivartalanítás. Rossz hírem van. Ha nem felelősségteljes tenyésztők vagyunk, megfelelő szakmai háttérrel és a szomszéd Cézár átjön kicsit Lady-hez, szaporító válik belőlünk. Nem hangzik túl jól, igaz? Persze ez nem az a mély bugyra a mocsoknak, mint akik anyagi haszonért elletnek kutyákat, de sajnos attól még ez is szaporítás. Még mindig humánusabbnak tartok egy rövid műtétet pár napos lábadozással, mint a „lécci lécci, születtek nálunk véletlenül kis kutyák, osszátok meg, mert nem tudunk velük mit csinálni” posztokat, és az ilyen almok által elindított pillangóhatást.

Love me do…

A kutyáknak sok csodálatra méltó tulajdonsága van. Nálam mégis az az önzetlen szeretet van az első helyen ezek között, ahogyan képesek felénk, gyarló, sokszor hibázó emberekhez viszonyulni. És ezt viszonozni kell. Mert igénylik. Az érintést, a simogatást a társas érintkezést. Ha nem kapják meg, nem boldogok. Ha nincs rajta kullancs elleni nyakörv, nem érdekli, ennek csak te tudod a jelentőségét ő nem. De ha nem kapja meg azt a szeretetet fizikailag is, amit igényel, beteg lesz. Akár szó szerint is. Ez szintén egyedfüggő. Roninnak például, aki amúgy a motoros postás réme, egyszerű világképe abban mutatkozik meg, hogy az ő szemében az egész világ egy simogató automata, ami csak azért létezik, hogy az ő igényeit 24/24 kielégítse. Sájen kutyánk a szófavartnak álcázott Hovawart, már nem ilyen. De mindkét kutya annyi simogatást és szeretetet kap, amennyit igényel. Jó, Ronin kicsit kevesebbet, mert képtelenség addig simogatni, ami elég neki… de isibizi igyekszünk.

 img_2888c-1024x684.jpg

Öröm, bóóódogsááág

Mivel már így is hosszúra nyúlt az olvasás, és tudom, hogy menned kell kutyát sétáltatni, befejezem. A folytatásban most már tényleg megtudjuk, mi is az a kutyatartási kultúra és felelős állattartás, bár most már határozottan közeledünk felé.

Addig jó kutyázást és összeszőrözött ruhákat kívánok! Vaúúú!

Írta: Púza András

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

http://kutyakemeny.blog.hu/api/trackback/id/tr3312624461

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.