Attól megkíméllek, hogy részletesen leírjam, milyen volt az első két hetem. Azon túl, hogy vastagon be voltam szarva, azt sem tudtam, milyen bolygón vagyok. Viszont amikor beállt egy kis rutin és belerázódtam, ez elmúlt. Magyarán elfogadtam azt, amiben vagyok, azt, hogy most ez az életem. Utána könnyebb volt. Elfogadtam azt, hogy a felkészítés és kiképzés egy dolog. Az előzetes elképzeléseim szintén, amikor arcon csap a valóság az egy másik érzés. És nem szárazabb, biztonságosabb, mint a reklámban... 

Szóval hülye lettem volna nem elfogadni azt a világot ami ott várt, hiszen én akartam kimenni, én akartam abban a szituációban lenni. Viszont koronavírus világjárványt senki nem akart. És sikerült az évszázad bölcsességét megállapítani… Köszönjük Emese...izé András. A helyzeten nem tudunk változtatni: se én azon ott kint, se azon, hogy most járvány van. Ha állok a szarvihar közepén és a matériát az arcomba csapja a szél, akkor is ott vagyok ha rinyálok és hisztizem, meg akkor is, ha  mosolyogva törlöm le a védőszemüveget. A vihar nem múlik el abban a pillanatban, bármilyen is a hozzáállásom. De a második esetben még látni is fogok. A helyzet ugyanaz mindkét variációban, a szar attól még szar... csak a lelki állapotom és ezáltal a tetteim minősége, és annak következtében az életem teljesen más lesz. Tetteim minősége pedig akár magát a teljes helyzetet is képes lehet befolyásolni. Erre elég hamar rádöbbentem odakint.  

Az első fotó rólunk a táborba érkezéskor. Másnap az arcomra fagyott a mosoly...

Amikor örülsz, hogy dolgozol 

Kint örülsz ha szolgálatban vagy, én legalábbis azt tettem. Vártam a munkát. A feladat egyértelmű, teszed a dolgodat, nem agyalsz olyan úri huncutságokon, minthogy de jó lenne koncertre, színházba menni, vagy hogy melyik új filmet mutatják a mozikban. Ezen a helyzeten nem is nagyon van mit elemezni, ha ilyeneken gondolkodsz munka közben, akkor nem figyelsz oda. Ha nem figyelsz oda, elcseszed, ha elcseszed, akkor... aki nem lép egyszerre, nem kap rétest estére... amúgy sem, de... szóval érted. 

Jó esetben a mostani helyzetben is dolgozunk. Van, akinek megadatott a home office biztonságának luxusa. Van, aki kénytelen bejárni dolgozni, nagyobb vírus veszélynek téve ki magát. Ezúton is tisztelet és elismerés nekik. Ahogy kint 24 órában tudatában vagy annak, hogy hol vagy és milyen körülmények között, ezt a mostani helyzetben sem tudod teljesen kikapcsolni. 

A dolog érdekessége akkor kezdődik amikor nincs szolgálat, effektív végrehajtandó feladat. Ez esetben már lenne időd és lehetőséged agyalni, ábrándozni milyen lehet úgy beülni egy autóba és elugrani egy plázába, hogy nem kell hozzá menetparancs és nem lóg a toronylövész lába a fejed felett. 

De nincs normális élet most sem. Ezt tudomásul kell venni. Tudod - lásd feljebb - a szarvihar és a felesleges hiszti esete. Így mielőtt ezen kezdtem volna ábrándozni, igyekeztem elejét venni azzal, hogy lekötöm magam és az agyam. Első gondolat az volt még itthon, hogy kint megtanulok tökéletesen pirézül. Ám amikor a negyedik nyelvkönyv szaküzletből hajtottak el értetlen arcot vágva, feladtam ezt a tervet. Maradtak hát a veteránok által javasolt módszerek: 4 terrás külső vinyó tele filmekkel, sorozatokkal, zenékkel. Könyvek, a sport és persze extrának ott volt a beosztásból adódó csodaszer, a négylábú társ. 

Munkakutya...az extra csodaszer.  

Nekem, három társammal együtt megadatott az a szerencse, hogy volt velünk kutya. El kell látni, sétáltatni, foglalkozni vele. Szakmai gyakorlatok, továbbképzések. Ezek alap dolgok, kötelesség, igaz örömteli, de alap. Ezen kívül ott volt társként, társaságként is. Nyilván nem lehetett minden szabadidőt vele tölteni, neki is kellett pihenni, töltődni. A munkakutya nem házikedvenc, más az üzemmód. Persze a napi többszöri sétánál mindig bementünk azokba az irodákba egy kis simogatás terápiára, ahol tudtuk, hogy a kollégák kedvelik a kutyákat.  Természetesen az emberek kapták a terápiát azzal, hogy simogathatták a kutyákat. 

Ez a mostani helyzetre is igaz. Gondolom nem vagyok egyedül azzal a véleményemmel, hogy mi kutyások jobban fogjuk megélni ezt a helyzetet, több eséllyel jövünk ki jobban belőle, mint akinek nem adatik meg a négylábú társ. Vedd ki őt az egyenletből, képzeld el nélküle...ne, mégse tedd! Meg ne próbáld, még gondolati síkon sem! Ha megteszed, rögtön elkezded keresni a bevezetőben említett alkoholt, azt meg semmiképpen ne tegyük!   

Folytatás hamarosan...amiből megtudjuk, hogy mire jó a 4 terra 

Púza András 

A HDR alapítója