Fotó: Lesi Zoltán

Lesi Zoltán és Runy kutyája rendszeres résztvevője canicross világ- és európa bajnokságoknak, háromszor teljesítették a Trophée Des Montagnes (TDM) versenyt. Ez utóbbin 9 nap alatt 10 futamon vettek részt a francia Alpokban. Megnyertek 2 ultrafutást és 2 Hard Dog Race futamot. Mindezt közösen kutyájával, a 9 éves border collie-val. Zoltán egyedül is elképesztő eredményeket produkált már futásban, 3 órán belül lefutotta például a marathont, kétszer körbefutotta a Balatont és lefutott 135 kilométert 12 óra alatt. Sok mindent tud tehát a futásról és ha valaki, hát ő biztosan szakértője lett a kutyás futásnak az elmúlt évek és kilométerek alatt.

Össze tudnád foglalni, hogy véleményed szerint mi a lényegi különbség a kutyás futás és a kutya nélküli futás között?

A legfontosabb különbség az egyedül futás és a kutyával futás között, hogy amikor kutyával futok, akkor nem csak magamra kell figyelni. Mindig próbálok egyenlő társként tekinteni a kutyára, futás közben és általában is. Természetes hogy együtt futásnál – akár egy futó partner, akár egy kutya a társ - mindkét félnek alkalmazkodni kell a másikhoz. A kutyának tudnia kell, hogy én irányítom, én tudom például a közlekedési szabályokat, én mutatom az útvonalat, ehhez tehát neki kell alkalmazkodnia.  Viszont ha ő jelzi, hogy meg akar állni elvégezni a dolgát, vagy valami nagyon fontos megszaglászni valója akadt, esetleg picit játszani szeretne a fajtatársaival, akkor ezekhez nekem kell alkalmazkodnom.  Edzések alatt az ilyen kis szünetekre mindig adok lehetőséget a kutyámnak, bár az elején ez nekem is kényelmetlenség volt, hiszen nem esik jól megszakítani a  futótempót egy hirtelen megállassál. Ezt el kell fogadni, hiszen a későbbiekben kamatostul kifizetődik. Hihetetlenül gördülékenyen tud működni ez az alkalmazkodás egymáshoz, ha a két fel igazan össze van szokva, egymásra van hangolódva. Azzal tisztában vagyunk, hogy a kutyák mennyire tudnak alkalmazkodni a gazdájukhoz, de erre csak úgy képesek, ha tudják, mihez kell alkalmazkodni. Azért, hogy ezt az összhangot megteremtsem, a mindennapi edzéseim 99 százalékában viszem őt is magammal. Így fizikailag is hozzáedződik a tempómhoz, közben megtapasztalom a reakcióit és azt, hogy hozzám képest milyen ütemben fárad.  Az együtt futásnál szerintem a legfontosabb a társunk ismerete és az összeszokás, egymásra hangolódás. Ezt legkönnyebben sok együtt töltött kilométer alatt lehet megszerezni. Az összhang nemcsak azért fontos, hogy élvezetes legyen együtt a futás, de a kutya biztonsága miatt is elengedhetetlen.

Van különbség a verseny és az edzés között? Máshogy viselkedsz a kutyával versenyen?

Mi az elejétől fogva erősen megkülönböztetjük a versenyt és az edzést. Hámot például csak versenyen használunk, hogy mindkettőnk számára egyértelmű legyen a két futás közötti különbség.  Kivételt képeznek azok az általában másokkal közös edzések, ahol versenykörülményeket szimulálunk, versenyfelszerelésben egy előre megbeszélt, kijelölt pályán maximális intenzitásban futunk. Ilyen alkalmakkor van lehetőség gyakorolni a bizonytalanabb kutyákkal is az együtt futást, előzéseket. A fő cél azonban ezekben a helyzetekben is az, hogy jól érezzük magunkat.  Szóval a mindennapi edzéseinket nyakörvben és egy a derekunkra köthető egyszerű pórázban futjuk. Ehhez azonban 100 százalék bizalomra és összhangra van szükség. Hozzá kell tenni, hogy ez esetben nincs szó húzó munkáról, nem várom el. A kutya ilyenkor az én tempómban fut. Ez egy egyedi módszer, ami nálam bevált.

Hogyan irányítod a kutyát futás közben? Mennyire laza a póráz?

Nálunk nincs az a tűpontos vasfegyelem, mint például az obedience-ben. Nem úgy néznek ki a „hozzám” és a „lábhoz” utasítások teljesítése, mintha kötélen húznák az orrát a lábamhoz. Ahogy korábban is említettem, az edzések komolyságába belefér az okkal történő megállás, például szaglászás, pisi, másik kutya üdvözlése. Viszont azt is megszoktuk, hogy versenyen történő futások másról szólnak. Versenyen a tempó, a minél gyorsabb előrejutás a legfontosabb, ott nincs helye a barátkozásnak, ismerkedésnek, szaglászásnak. Ezek elvégzésére van alkalom a futás előtt vagy után. Ebben is közös az egyetértés, így is határtalan örömet találunk a futásban. Az összeszokottság és az egyenrangúság miatt a versenyeken  a kutya nálam elég sok szabad kezet kap, sokszor ő határozza meg az ideális íveket, azt hogy merről előzünk, hiszen ő megy elöl, és a reakció ideje is gyorsabb valamivel.

Fotó: Katona Szilvia

Mit gondolsz, a kutya kondija hogyan tudja követni a gazdiét? Mennyit kell együtt edzeni ahhoz, hogy egy szinten legyenek?

Hiszem, hogy az edzéseken egy egészséges és méreteiben alkalmas kutya jobban fejlődik és erősödik, mint az ember. Ezért ha mindig együtt futunk, akkor a kutya kondijával nem lesz gond, mindig bírni fogja azt a terhelést, amit mi. Hangsúlyozom, ha minden edzést csinálhat velünk. Nagy hibának, és veszélyesnek tartom, ha a gazda külön edz, és csak a versenyekre, vagy a hosszabb futásokra viszi a kedvencét. Persze vannak kivételek, ilyen például a melegben futás. Tapasztalatom szerint a kutyákat sokkal jobban megviseli a hőség, de azért valamennyire tudnak alkalmazkodni ehhez is. Azonban egy ilyen helyzetben fokozott óvatosságra van szükség. Egy-egy vízben merülés le tudja hűteni a kutyát annyira, hogy készen álljon az óvatos terhelésre.

Azt már tudjuk, hogy megkülönböztetitek a versenyt és az edzést. De hogyan hangolódtok egy versenyre? Mivel adod tudtára a kutyádnak, hogy most versenyezni fogtok és a maximumot várod tőle?

Minden tapasztalatom azt mutatja, hogy a kutyák nagy mértékben át tudják venni a gazdájuk energiaszintjét. Képesek ráhangolódni a figyelmére és ugyanaz lesz nekik is a fontos, mint a gazdinak. Ha a gazdinak fontos a futás, akkor egy idő után a kedvencének is fontos lesz. Ugyanezt gondolom a versenyről is. Ha a gazdinak csak buli egy verseny ahol együtt bandázik a barátaival, akkor a kutyától sem kellene elvárni mást. Viszont ha látja a kutya, hogy a gazdinak ez milyen fontos, akkor néhány alkalom után a kutyán is észrevehető ugyanez. Nálunk nagyon fontos a versenyek előtti szertartás. Már reggeltől megvan az alaphangulat, hogy mire fókuszálunk. Előkerül a csak versenyeken használt felszerelés, a versenycipő, a hám, ebből már mindketten tudjuk mi fog következni. Hagyok időt arra, hogy nyugodt körülmények között elvégezze a dolgát verseny előtt, sürgetés nélkül. Bemelegítés mindkettőnknek, nekem a hagyományos módon külön, neki sétával, ha van rá lehetőség egy kis labdázással, vagy kocogással. így a versenyre nyugodtan állhatunk oda, mindketten tudjuk, mit várhatunk a másiktól. Egyikünk sem foglalkozik a többiekkel a pályán, csak magunkkal és egymással, hogy közös erővel minél gyorsabban teljesítsük a versenyt.  Fontos hogy én tényleg próbálok egyenrangú félként tekinteni rá. Verseny előtt például neki is lehetőséget adok szétnézni, ismerkedni a helyszínnel, esetleg a versenytársakkal, ha van rá lehetőség. Így a versenyen már tudunk a feladatra koncentrálni. Természetesen nem vagyunk tökéletesek, mindketten követünk el kisebb hibákat, amikből próbálunk tanulni. Úgy gondolom nincsenek a sikeres versenyzésnek titkai, megfelelő hozzáállás, és elegendő rutin kell hozzá, és a fentebb említett edzéseken összeszedett erőnlét, és összeszokás.

Fotó: Lesi Zoltán

Közvetlen a verseny előtt és az azt megelőző napokban milyen táplálkozási és hidratálási szabályokat követsz?

Az egyik legfontosabb szabály, hogy a terhelés - akár edzés akár verseny - előtt közvetlenül (min. 2 óra) már nem kap enni a kutya. Ez a szabály egyébként rám is vonatkozik. A hidratálásra nagyon odafigyelek, mert ez nagyon fontos és nagyon kihat a teljesítményre. Ezért már a verseny előtti nap megpróbálom ösztönözni a minél több ivásra, de a verseny előtt 1,5-2 órával megitatom a vizébe tett 1-2 szem táp segítségével. 

Hogyan szoktatok befejezni egy versenyt, vagy egy edzést? Erre is van valamilyen szabályod, szertartásod, ami fontos lehet a kutya szempontjából?

A versenyek után fontosnak érzem örülni egymásnak. Nagyon fontos hogy a kutyának nem lehet rossz élmény egy verseny. Akár milyen csalódottak vagyunk valami miatt, ezt a kutya nem érezheti, neki maradjon jó élmény, hogy a gazdival együtt futhatott a többi hasonló párossal együtt. Szóval a futás után dicsérjük meg, örüljünk neki, hiszen ő is örülni fog nekünk, a helyezésünktől függetlenül. A szusszanás után menjünk együtt egy levezető sétára, még mielőtt a barátainkra koncentrálnánk, töltsünk el 1-2 percet azzal, akivel együtt küzdöttük le a nehézségeket. A fokozott terhelés után testünknek is szüksége van moderált mozgásra, nyújtásra, ahogy a kutyának is.

Zoli tanácsait mindenki tudja kamatoztatni a HDR versenyein és a felkészülés során. Ne feledjétek, a lényeg az öröm és hogy mindenki jól érezze magát a pályán!

Bohata Krisztina