A cím ne tévesszen meg senkit. Bár ezt az írást elsősorban azoknak szánom, akik még sosem jártak HDR pályán, de rutinos versenyzőinknek sem tilos elolvasni. Ártani nem árt, meg aztán a jó pap is holtig tanul, hát még egy magunk fajta! Vallom, hogy a kutyázásban nincs olyan, hogy már mindent tudsz, a „mindent tudás” egyébként is ismeretlen fogalom számomra. Mindig lehet újat és újat tanulni, főleg szőrös barátainkról, barátainktól. Tehát nem veszítesz semmit, ha rászánod ezt a pár percet az olvasásra.

Csapjunk bele - most ne a lecsóba és a sárral is várjunk még egy kicsit.

 Ha megkérdezném tőletek, hogy hol kezdődik a HDR verseny, páran azt mondanák a start kapunál. Talán - és remélem ők a többség - sokaknak az lenne a válasza, hogy a felkészülésnél.

Akkor elárulom a helyes választ: az állatorvosnál. Felelős kutyatartó alapból időnként amúgy is megfordul az állatorvosánál, remélem a kötelező éves oltásnál kicsit sűrűbben. Legalább három havonta a szokásos féreghajtás miatt illik menni és ilyenkor érdemes rászánni azt a pár percet egy általános ellenőrzésre,függetlenül sporttól, HDR-től. Bármennyire is rutinos kutyás valaki, az állatorvos nem hiába koptatta az iskolapadot annyi éven át. Ha röntgen szeme nincs is, de biztosan jobb, mint a miénk egy sunyi kis kezdődő betegség vagy sérülés felismeréséhez. Ha pedig HDR versenyre készülünk, a nevezés előtt mindenképpen javaslom, hogy a felkészülés első lépése az állatorvos legyen. Mondjuk el hova készülünk, hogy rendszeresen futni szeretnénk a kutyánkkal.

 Az is fontos pont, hogy tudassuk és magunkban is tudatosítsuk, hogy mit szeretnék, mi a cél! A kutyád egészségi állapota vagy kora miatt lehet, hogy sajnos nem alkalmas arra, hogy vele nyerjük meg a versenyt, de egy öröm futást simán teljesíthettek. Azt értem ez alatt, amit talán le sem kellene írni annyira egyértelmű, hogy futás közben mindig a kutyához igazodunk, az ő tempójához! Vagyis ha egy sprintelő, energiabomba a társad, akkor győzd utolérni és hajrá. Ha viszont a világból kifut egy komótos laza tempóban, ami neked lassúnak tűnő könnyed kocogás, bizony abból nem lesz első hely, de örömfutás igen! Ami egy szuper dolog, és a célban a büszkeség így is a Tiétek, függetlenül attól, mit mutat az óra!  Magyarán mondva: sose hajtsd szét a kutyádat! Tudnod kell, hogy mit bír, fel kell tudnod mérni a képességeit! Soha semmilyen díj, dicsőség nem ér annyit, hogy neki kárt okoz!  Több ilyen örömfutó párost láttunk már: a kétlábú szépen hozzá igazodott tempóban a négylábúhoz, és nagy büszkeséggel értek be a célba.

Gondolhatsz bármit, lehet bármilyen célod. Ha Fifike nem alkalmas rá, azt tudomásul kell venni. Akkor más célt kell kitűzni. Ezért mondom azt, hogy a verseny nem a rajtkapunál kezdődik. A felkészülés rajtkapuja annak eldöntése, hogy mit szeretnénk, mi a célunk, majd annak megállapítása, hogy a kutyánk alkalmas társ-e a céljainkhoz! Ennek eldöntését pedig bízzuk szakemberre, az állatorvos és az Ebfizio szerintem ideális párosítás. Amíg az állatdoki általánosan tud nyilatkozni, az Ebfizio munkatársai, vagy bármelyik hiteles elismert kutya-fizioterapeuta pedig arról, hogy mennyire terhelhető kutyád ízülete, izomzata vázrendszere.

Hamarosan a lecsóba, és utána persze a sárba is belecsapunk

 Mára ennyit a “HDR elsőbálozók” sorozat hamarosan folytatódik a felkészülés, a felszerelés és egyéb izgalmas témakörökkel. Addig is pihenjetek, sétáljatok nagyokat és persze ejtsétek útba az állatorvost. ;) 

És soha ne felejtsétek el: dönts felelősen, fuss felelősen!

András