2020. május 29. 18:13 - hdradmin

Csak akkor válunk sikeressé, ha meghaladjuk önmagunkat

Interjú Bruckner Zsófival, Hard Dog Race és Caniross versenyzővel.


psx_20191229_122423_1.jpg

Bruckner Zsófi az elsők között volt, aki a HDR 2016-os indulásánál a canicross mellett belekóstolt a kutyás akadályfutás műfajába is.  Ez az ismerkedés olyannyira jól sikerült, hogy a 2017-es, 2019-es HDR Base futamokat meg is nyerte kutyájával, Candy-vel. Zsófi eközben a Canicross versenyeken is remekelt, ezüstérmes lett a 2017/18 és a 2018/19-es kupasorozatokon is (Szántódpuszta Nemzetközi Szánhúzókutyás Hétvége; Szigetköz-Vének cart, bikejöring, dogscooter, canicross race; Ballószög Kutyafogathajtó országos bajnokság; Veresegyháza Medve kupa). Hogyan kezdődött az egész, miként lehet összehangolni ilyen sikeresen a két műfajt és mit szeret legjobban a HDR-ben? Többek között erről is beszélgettünk Bruckner Zsófival, az egyik legrégebbi mondhatni profi HDR versenyzőnkkel.

Zsófi, hogyan lettél kutyás futó és mit jelent ez neked?

Több mint 10 éve foglalkozom kutyák kiképzésével és rehabilitálásával, gyerekkorom óta rendszeresen sportolok, de a kutyás futással csak 5 éve ismerkedtem meg, mikor testvérem örökbe fogadott egy szibériai huskyt. A kutyázás mellett lovak kiképzésével is foglalkozom, így kutyás húzósportos szakirodalom hiányában főként a fogathajtásra támaszkodva kezdtem el a Canicrosst és a felszerelések beszerzését.  Aki futott már kutyával, az biztosan tudja, hogy az az energia, öröm és lelkesedés, amit a kutyánktól kapunk, leírhatatlan érzés, és nagyon hamar függővé válik az ember. Én még abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy miután megvettem Candy-t, a pointert, megalakult a Soproni HDR Falka. Így egy olyan nagy közösség tagjává váltam, akiktől rengeteget tanulhattam: kitartás, céltudatosság, kemény munka, türelem és alázat – de még sorolhatnám az értékeket, amikről az edzések szóltak. Később pedig megalakult a saját kis közösségünk, a HDRCanicross Falka, melynek tagjai hozzám hasonlóan mindkét műfajban szeretik megmérettetni magukat.  A fenti elveket és értékeket ebben a csapatban is igyekszünk megvalósítani.

Hiszek abban, hogy csak akkor válunk sikeressé, ha meghaladjuk önmagunkat. A versenyek során mindig csak magamnak és a kutyámnak akartam bizonyítani, megmutatni, hogy a kapcsolat, ami köztünk van, minden próbát kiáll.

img_20190420_204245.jpg

Hogyan készülsz a versenyekre?

Hetente 3-4 alkalommal járok futni, de emellett nagyon fontos szerepet töltenek be edzéstervemben az erősítő gyakorlatok, melyekre mind a canicross, mind a Hard Dog Race versenyeknél szükség van. A kutyás futás során a törzsizmainkat is komoly igénybevétel éri, így ezeknek a megerősítésére nagyon jók a TRX és Kettlebell gyakorlatok, illetve az edzések során érdemes még figyelni az egyensúlyérzék fejlesztésére is. A mobilizációról és a nyújtás jelentőségéről sem szabad megfeledkezni. Mindemellett a kutya erőnléte és mentális felkészítése is kardinális feladat.

A kutya mérete, súlya, felépítése és érettségi szintje alapján már fiatal korban el lehet kezdeni a kiképzést, persze itt is nagyon fontos a fokozatosság. Azonban nem kell kétségbeesnie annak sem, aki felnőtt korú kutyájának szeretné megtanítani a húzómunkát, mivel tapasztataim alapján kedvenceink nagyon hamar és szívesen elsajátítják azt.

Bármilyen versenyről legyen szó, elengedhetetlen a kutya megfelelő felkészítése is. Nagy hangsúlyt fektetsz arra is, hogy Candy a legjobb formában álljon rajthoz. Mesélsz egy kicsit az ő edzéstervéről?

Candy edzéstervében szerepelnek rövid, ámde nagyon intenzív edzések, amik fejlesztik az erejét és a sebességét. Ilyen egy 10-20 perces Canicross edzés, vagy bicikli előtt történő húzómunka, úgynevezett Bikejöring edzés, vagy lánc / gumi húzása rövidebb szakaszokon. Ezek a tréningek azért is praktikusak, mert egyedül tudjuk végezni őket, nem kell hozzájuk nagyobb társaság, vagy több kutya. Ha azonban a céljaink között szerepel a versenyzés is, akkor nagyon fontosak a közösségi futások és csoportos edzések. Itt lehet a kutyákat hozzászoktatni az ingerekhez, begyakorolni a különböző versenyszituációkat, előzéseket és a rajtot.

Amiről sokan megfeledkeznek, azonban egy-egy győzelem kulcsa lehet, az a kutyák mentális felkésztése. Képzeljük csak el, hogy mennyivel könnyebb nekünk is úgy futni, ha a barátunk, edzőnk mellettünk vagy előttünk halad, és jóízűen beszélgetve, szinte repülnek a kilométerek. Azonban ha van már versenyrutinunk, ismerjük azt a bosszantó érzést, mikor az utolsó kilométeren elkezdjük hallani mögöttünk futó trappolását. Már majdnem látjuk a célvonalat, de egyre jobban érezzük a mögöttünk lévő ember szuszogást, és ilyenkor dől el minden, vagy tudunk még mozgósítani egy kis energiát, és egyszerűen rákapcsolunk, vagy lehagynak minket. Tehát nagyon fontos feladat, hogy az edzések során ezeket a szituációkat meg tudjuk tanítani a kutyánknak, és elültetni bennük a versenyszellemet, hogy ne csak mi, hanem ők is megerősödjenek mentálisan.

Egy edzéstípusról nem beszéltem még, ami az egyik legkönnyebben fejleszthető terület. Nagyon sok lehetőségünk van az állóképesség fokozására, a hosszú futásokon át, a kirándulásokig és a különböző kutyaiskolai foglalkozásokról nem is beszélve. Ezeket az alkalmakat szoktam még arra használni, hogy a kutyát megismertessem a különböző feladatokkal, akadályokkal, amikkel egy HDR versenyen találkozni szoktunk.

psx_20190722_165107.jpg

Hogyan tudod összeegyeztetni a Hard Dog Race és a Canicross versenyeket?

Szerencsére a versenyekre történő felkészülés nagyon hasonlóan zajlik, sokkal inkább a táv és az időtartam az, amire a versenyt megelőző hetekben ügyelnem kell. Az edzéseim lehetővé teszik, hogy én és a kutyám is felkészülten tudjunk rajthoz állni, legyen szó bármilyen versenyről. Candy a legtöbb kutyához hasonlóan, imád ismeretlen helyen futni, nagyon szereti a technikás szakaszokat, így mindketten lelkesen várjuk a HDR versenyeket. Miután megismerte a színes akadályokat, és nagyon szereti a vizet, örömmel veti bele magát a kihívásokba. Erős köztünk a kapcsolat, így a kedvemért bármire képes. Ügyelek rá, hogy a versenyek során csak pozitív impulzus érje a kutyát, például, ha valahol meg kell állni, akkor inkább a figyelmét próbálom felhívni, hogy valamilyen újdonság következik, nem pedig erővel korlátozni. Ezt főleg külföldi Canicross versenyekre jellemző nagyon technikás, csúszós lejtőkön is szoktam alkalmazni, ahol szintén praktikus, ha a kutya tud láb mellett vagy mögöttem is futni.

Melyik a kedvenced a kettő közül?

Mikor elkezdtem a kutyás futást, mindig szerettem új útvonalakat felfedezni, és a barangolások során nagyon sok technikás résszel találkoztam. Nagyon szeretek felmászni egy köves hegyoldalon, vagy átugrálni kidőlt fatörzseket, átkelni egy patakon – ilyenkor kicsit újból gyereknek érzem magam. Ezekre az élményekre emlékeztet engem a Hard Dog Race, kedvencem azon belül is a Wild, és nagyon remélem, hogy hamarosan a Brutal is megrendezésre kerül. Mindig nagy izgalommal várom, hogy vajon hol lesz a következő évi helyszín, és milyen új akadályokat kell leküzdenünk.

Melyik volt a kedvenc akadályod vagy kihívásod?

Nekem az egyik kedvenc akadályom a labirintus volt, ahol a legutóbbi versenyen Egerben vakon kellett átjutni, illetve Candy volt a vakvezető kutyám. Imádom a csapat kreativitását, hogy mindig kitaláltok valami újat! Ennél a kihívásnál valóban kijött, hogy milyen a kapcsolat a kutyával, igazi csapatmunkára volt szükség. Emellett imádom még a természetes akadályokat, a patakban futást, remélem egyszer tavas pálya is lesz, ahol úsznunk is kell.

fb_img_1558078082934.jpg

Fotó: Knáb András

Milyen tévhitekkel találkoztál a két verseny kapcsán?

A Hard Dog Race bohóckodás! Hát szerintem minden, csak nem az. Én nagyon elfáradok a versenyeken, minden tiszteletem azé, aki többször is le tudja futni. A kutyát is lefárasztja, szerintem talán jobban is, mint egy Canicross verseny, mert annyi inger éri.

A másik dolog, amivel sokszor találkoztam, hogy ha egy canicross-os kutya elindul a HDR-en, akkor többet nem fog húzni, futni. Candy egy HDR versenyen kedvelte meg igazán a vizet, illetve őt jobban felpörgeti az, ha nem csak simán húznia kell, hanem van egy konkrét feladata is, amit húzás közben meg kell oldania. Ezentúl a meredek, csúszós utakon a Canicross versenyeken is sokat segít, amit egy-egy HDR versenyen tanulunk. A kutyás triatlonról nem is beszélve, ahol két sportág váltás között szépen várnia kell, amíg én cipőt cserélek és bringára ülök, általában itt a segítők sem engedélyezettek, csak egy stake-out van.

Van valami tipped, tanácsod a HDR versenyzők számára?

Ha a versenyzés a mindened, akkor Neked az első futamot javaslom, aminek az elnevezése is beszédes: Alfák futama. Legyél tisztában azzal, hogy mindenki más céllal érkezik a versenyre, azonban valami mégiscsak közös: Hat láb, két szív, egy büszkeség! Igenis fontos, hogy mindenki jól érezze magát, boldogság töltse el, amikor a nyakába akasztják az érmet. Kérlek, figyelj Te is a versenytársakra. Egy-egy hajrá, biztató mondat mindenkinek a napját szebbé varázsolja.

Bohata Krisztina

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://kutyakemeny.blog.hu/api/trackback/id/tr7815728464

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása